Életem során nagyon sok előadot hallgattam, sokat tanulmányoztam a divatot és dolgoztam is már nagymárkájú divatboltokban is. Mostanra, a huszas éveim közepére már kialakult a saját konkrét öltözködési stílusom, amely valamilyen szinten Gwen Stefaniról inspirálódott, de a saját személyiségemet is belevittem. Rengeteg stílusjegyet lestem el tőle, amit büszkén alkalmazok a saját öltözködésemben, ezeket vesszük most górcső alá.

Mivel általában platina szőke vagyok és használok egy csekély barnító krémet, ezáltal tudom, hogy nekem elsősorban a fekete és fehér ruhadarabok állnak a legjobban, extrémebb mintázatokkal megspékelve és feldobva a felszerelést, ugyanakkor egy kis pasztell kék vagy pink színnel feldobom az egész kinézetemet.

Amit Gwentől lestem el egyértelműen öltözködés terén az a dupla felső volt. Pontosabban azt takarja magában, hogy alól veszünk fel egy elegánsabb inget és rá egy pasztel színű felsőt, vagy egy lazább, hosszabb pulcsit és a pulcsira veszünk egy rövid ujjú polót, lehetőleg nagyobb méretben. Így mindkét felső rész hangsúlyban létezik és kellemes hatást kelt. Legalábbis nekem nagyon tetszik és szinte védjegyemmé vált, hogy egy hosszabb pulcsira veszek egy nagyobb polót, amolyan rockosabb hatást kelt, de ezt lehet elegánsabb formában is viselni. A fenti képen Gwen látható ennek elegánsabb kiadásában, én pedig a lazább verzióját viselem.

A másik nagyobb inspiráció, amit ellestem tőle az a bandana volt. Az énekeső imádja kombinálni és ötvözni több különböző stílusnak a jegyeit és ezáltal képez ő egy egyedi stílust, amelyről a mai napig sokan inspirálódnak. A bandana nevezetű fejdísz végtelenül sok különböző színben és formában található, a képen Gwen épp egy fekete színű bandanát visel, én pedig egy pasztell pinket, ami a kedvenc kiegészitőm lett az elmúlt hónapokban. De megfigyelhető a hasonlóság a teljes felszerelésben is, mindketten fekete és fehér színeket használunk leginkább, de érdekesebb mintázatú darabokat összekombinálva. A bandana pedig megkoronázza ezt az egyedi, stílusos megjelenést

Gwen Stefani már több évtizede a zenei pályán van, karrierjét a No Doubt együttessel kezdte, de azóta 3 szóló albumot is piacra dobott. Ugyanakkor volt több saját divat kollekciója és jelenleg a szépség ipari világot hódítja meg új smink kollekciójával. Egyedi és merész stílusa nem csak engem inspirált, Rita Ora, Bebe Rexha, Iggy Azelea és Ava Max is mind Gwen Stefanit tartják példaképüknek öltözködés terén. Egyértelműen stílust teremtett, amely megállta az idő próbáját.

Amikor azt gondolnád, hogy az elmúlt 15 év legsikeresebb DJ-e szünetet tartana a munkában, épp akkor robban vissza a köztudatba egy újabb fülbemászó bomba slágerrel. David Guetta tavaly nyár végén döntött rekordott, amikor kiadta a Bebe Rexha által énekelt I'm Good című sikerszerzeményt, amely a Blue című dalról inspirálódott. David és Bebe közös slágere rekordokat döntött a slágerlistákon, hiszen Amerikában a Dance és Pop slágerlistán egyszerre uralta az első helyet. David pedig most egy újabb kollaborációval érkezett. Jason Derulo önmagában egy húzónév és rengeteg sláger jut eszémbe az embernek e név hallatán, így csak idő kérdése volt, mire a két slágergyáros együtt dolgozik egy közös dalon. A tegnap megjelent friss dal már elnyerte a rajongók és a közönség tetszését. A dal a Saturday/Sunday címet viseli. Mélyebb jelentése nincs a dalnak, röviden arról szól, hogy az ember sokszor mindennap igényt tartana arra a személyre, akivel jól érzi magát. Egy fülbemászó pörgös dance dal, amelyet a klubbok és a divatboltok rongyosra fognak játszani. A slágerlistákon való tejlesitmény nem előrelátható, de több mint valószínű egy újabb top 40-es slágerről beszélhetünk.

A "Blonde" egy 2022 novemberében bemutatott film, amelyet Andrew Dominik rendezett. A női főszerepet Ana de Armas kapta, aki Marilyn Monroet alakítja. A filmet a Netflixen belül mutatták be, ahol most is elérhető a rajongók számára. "Blonde" azonban korántsem könyvelhető el biográfiai filmnek, hiszen nem maradt hű a tényekhez, nem reálisan mutatja be Marilyn életét, a legtöbb jelenet a rendező képzeletének szüleménye, és valójában meg sem történt. A felvételek azonban meghökkentően hasonlóak a valódi felvételekhez, tehát mondhatjuk, hogy az igazság maszkján keresztül teremt elénk egy fikcióval teli világot, ami leginkább a rendező fantáziáját mutatja be nekünk. Andrew leginkább azt szerette volna a filmmel elérni, hogy Marilyn lényét ismerjék meg, legyen az fikció vagy reális események keretein belül. Azonban korántsem fest egy hízelgő képet a problémás ikonról. Monroe valóban küzdött pszichés problémákkal, de az élete korántsem csak szenvedésből állt, mint ahogyan a film csak ezt tárja elénk, minden pozitív karaktert és történést eltüntetve és maradunk egy majdnem 3 órányi drámával, ahol Marilynt többször bántalmazzák és rengetegszer kap idegösszeomlást. Tény, valóban történtek hasonló dolgok az életében, de rengeteg pozitív dolgot is ki emelhetett volna a rendező, nem pedig csak egy szenvedő, boldogtalan, esetlen, frigid női személyt, aki háromig nem tud számolni egyedül és egyedül az életre is képtelen. Monroe valójában nagyon is erős és talpraesett karakter volt, ez a film nem ad valós képet az ő lényéről.

A film azzal kezdődik, hogy néhány gyermekkori traumát tár elénk Andrew, a rendező, amik valójában nem így történtek meg. Monroe anyja, Gladys valóban skizofrén volt, de az adott filmben lévő jelenetek teljesen a rendező fikcióinak szüleményei. Egyetlen egy biográfus sem számolt be hasonlóan történő eseményekről, ahogyan Monroe sem. Majd a gyermekkori traumák után Marilynt a forgatáson látjuk, ezzel sugallva azt, hogy Marilyn ahhoz, hogy drámai teljesítményt tudjon nyújtani a metodista színész technikát alkalmazza, ami tulajdonképpen abból áll, hogy saját személyes traumáit idézi fel életéből, hogy a karaktere drámainak hasson. Ezért is látható kiborulva a forgatáskor és éli bele magát a szerepébe annyira, hogy a végén valóban könnyekkel küzködik. A jelenet nem teljesen valós, de Monroe valóban tanult metodista játékot, hogy színészi teljesítményét fejlessze. A "Ne is kopogtass" film forgatásába csöppenünk, ahol anyjához hasonlóan egy pszichés gondokkal küzdő nőt alakít, aki dadáskodik. A történetben egy gazdag házaspár megkérte Monrore karakterét, hogy vigyázzon a gyerekükre, a karakter azonban pszichés gondokkal küzd és szomszédját a rég elhunyt férjének képzeli, ezért áthívja a szobájába. Monroe nagyon jót alakított a filmben, büszke is volt az előadására, a film azonban úgy állítja be, hogy Marilynnek nem tetszett az ilyen típusú karakter játék. Monroe azonban igenis rajongott a drámai szerepekért.

Ana de Armas sokszor megtévesztően hasonlít Monroehoz a filmben, Andrew, a rendező nagyon koncentrált arra, hogy minél reálisabban előhívja azokat az emlékezetes film és sajtó jeleneteket, mintha át akarná írni a történelmet saját fantáziájának tetszésére. Sok más sikeres színésznő, mint például Jayne Mansfield is nyílván kihasználta vonzerejét, hogy magasabbra jusson a karrierjében és erősebb szerepeket kapjon. Ebben Monroe sem volt különb, azonban a film itt is hamis tényekre akar alapozni. A Fox studió igazgatója nem erőszakolta meg Monroet, a való életben nagyon jó viszonyt ápoltak. Ugyanakkor még ha Marilyn nagyon szexis nőnek is számított akkoriban, mégsem volt hármas szerelmi és szexuális kapcsolatban Charles Chaplin Juniorral és Edward Robbinson Juniorral. Kihagyták Marilyn számos valós szeretőit, mint például Johny Hyde, aki segített karrierjének emelkedésében. A film inkább egy elfuserált fikció, mintsem bármi tényen alapuló életrajzi történet. A hamis hármast megkoronázták azzal, hogy Monroe velük élte át élete első orgazmusát, amit a Niagara vízeséshez hasonlít a rendező. Tehát nem meglepő, hogy az orgazmus után a "Niagara" mozifilm bemutatóján találjuk magunkat, ahol Monroe vadul flörtöl két férfi partnerével, majd a "Confidential" bulvárlap címlapján is láthatjuk a három bajkeverőt. Mint az köztudott tény, Monroenak nagyon fontos volt karrierje, kifejezetten örült a "Szőkék előnyben" című film szerepnek mikor megkapta, viszont diszkriminálva érezte magát, amiért a már veteránnak tartott Jane Russel szinte a tízszeresét kapta Monroe fizetésének a forgatás során. Andrew filmjében azonban Monroe a film forgatása alatt egy kényszer abortuszon vesz részt, s a mozifilm vetitésekor karakterét nézvén megbánja, hogy emiatt a semmi szőke szerep miatt döntött az abortusz mellett. Viszont ez sem tartható fenn tény ként, hiszen Monroe igenis örült ennek a film sikerének és karrierje mindenképp prioritást élvezett az életében, amit senkiért és semmiért nem adna fel. Ebben a periódusban jelenik meg Joe Dimaggio is, aki Monroe második férje, első férjéről semmi információ nincs a filmben. Monroe először 16 évesen ment férjhez egy ismerőséhez, hogy ne kelljen több évet töltenie az árvaházban.

"Blonde" azonban első férje jelenlétét kiküszöböli. Joe Dimaggióval való első randiját láthatjuk a filmben, ami szintén a fikció szüleménye. A filmben Marilyn érdeklődik Joe iránt és mondja, hogy gyakran látja az arcát az újságokban. Azonban a való életben mikor Monroe Dimaggióval randizott fogalma sem volt róla, hogy ki az a Joe Dimaggio. Kapcsolatuk valóban viharos volt. A filmben Monroet egy esetlen kislánynak tüntetik fel, aki Joet folyamatosan apucinak szólitja és mint egy kisgyerek állandóan a nyakán csüng és még abban is benne van, hogy ott hagyja a karrierjét, habár Joe többször bántalmazza. A való életben azonban pont az vezetett a sok konfliktushoz, hogy Monroe igenis a sarkára állt és határozott nő volt. Sosem hagyta magát Joeval szemben és a karrierjét egy férjért sem adta volna fel, így inkább beadta a váló pert, mivel Dimaggio háziasszonyt keresett, ő pedig egy sikeres színésznő volt, akinek a karrierje csak épp megindult a siker felé és ez a siker neki az életet jelentette, a film azonban nem így tünteti fel. Egy határozott karrierista nő helyett kapunk egy síró gyámoltalan kislányt, aki semmire nem képes. Egyáltalán nem reális és hízelgő kép a mai napig szexbálvány két emlegetett szőke cicababáról. A filmben láthatjuk a "Hét év vágyódás" ikonikus szoknya libbenős jelentet is, ami pontot tett a Dimaggioval való házasságra. Miután Joe kilépett az életéből Monroe kezdte még komolyabban venni a karrierjét, és elkezdett járni az Actors Studióba, ahol még többet alkalmazta a metodista színjátékot. Ebben a korszakban ismerkedik meg Arthur Millerrel is, aki a következő férje lesz.

A "Blonde" film Arthur Millert egy sebezhető, érzelmes és figyelmes karakternek tünteti fel, holott a való életben Miller egyáltalán nem volt olyan kedves jószág, mint amilyennek itt be van állítva. Nyílván szerette Marilynt, de korántsem tisztelte, egyáltalán nem. Monroe halála után Arthur Miller megírta a "Bűnbeesés után" című színdarabot, amit a Marilynnel való házassága inspirál. Ám a darab korántsem alkot jó képet házasságukról és eléggé degradálja Marilynt, mint feleséget és mint nőt is. Házasságuk alatt Monroe ismét teherbe esik és elkezdi forgatni a "Van, aki forrón szereti" című filmet Billy Wilder rendezésében. A film ezt valamilyen szinten reálisan mutatja be, habár ismét túl dramatizálja Monroe helyzetét és a vetélés nem feltétlen úgy történt ahogyan a "Blonde" film bemutatja. A "Van, aki forrón szereti" Monroe egyetlen olyan alkotása, ami által végre szakmai elismerésben lehetett része. Ugyanis ezért a szerepért végre Golden Globe díjban részesült, mint a legjobb komika tehetség. Ebben a filmben Monroe megcsillogtatta igazi komika tehetségét és ez az egyetlen olyan filmje, ami a mai napig közismert. A sok magánéleti probléma ellenére igazán profi előadásban részesült a közönség, és a vetélés ellenére Monroe igenis emlékezetes teljesítményt nyújtott. A filmből ki maradt a sok kínlódás, amit a studió elszenvedett. Andrew rendezésében a "Blonde" filmben Monroe a forgatás alatt sok dührohamot kapott, de a fő gond valójában igazából azzal volt, hogy folyamatosan elfelejtette a szövegét, amit Billy Wilder többször is megemlített interjúiban. Monroe büszke volt azonban arra, hogy a sok cirkusz után, ami a forgatás alatt történt igenis szakmai elismerésben részesült.

Andrew filmjében A "Van, aki forrón szereti' bemutatója után egyből a 1962-ben találjuk magunkat. Monroe épp egy repülőgépen piheni ki a hosszú utak fáradalmait. Szétment házasságai után most John F. Kennedy, az amerikai elnök az új szeretője, vagy inkább Kennedynek ő a legújabb szexpartnere. Az amerikai elnök számos színésznővel folytatott már viszonyt, mint például Monroe legnagyobb riválisával, Jayne Mansfielddel, akinek viszonya az elnőkkel korábbra nyúlik vissza, mint a Monroe és Kennedy viszony. A filmben láthatjuk, hogy az elnök Monroet csak egy darab játéknak tekinti, az ő szexobjektuma. A "Blonde" fikcióban Monroet beszállítják John F. Kennedy lakosztályába és orálisan kielégíti, de semmi örömöt nem lel benne és az elnök bántalmazza is az aktus után, ami nyilván egy cáfolható képzeletbeli szülemény. A viszonyuk nem lesz hosszú életű és a filmben ismét láthatjuk, ahogy Monroe szerencsétlen magánkívül képzeleg és mászkál fel alá az új otthonában. Sokszor felmerül a filmben az apjának a képe, akivel soha nem tartotta a kapcsolatot. Számára nyílván ez sebezhető pont, de a film megint túl sokat koncentrál erre az aspektusra és elvesz minden örömöt Monroe és a néző elől is. Monroe lakásában többször is rosszat álmodik, elvesztett magzatokkal, korábbi vagy épp aktuális terhességére utalva, véresen ébred az ágyban és sokat iszik magányosan, apjáról fantáziálva, akivel a való életben nem tartotta a kapcsolatot. A film legvégén pedig túladagolja magát. A Blonde című fikciós alkotás így ér véget.

Monroe halála a mai napig mítosz, a pontos körülményeket a mai napig nem tudjuk. Sokan úgy gondolják, hogy 1962 Marilyn egyik legjobb éve volt, új lakást vett, új szerződést kapott és végre önállóbb lett, de mások szerint az elmúlt évtized sok kudarca megtette a hatását, sokan pedig úgy gondolják, hogy az elnőkkel való viszonya sodorta veszélybe az életét. A "Blonde" film azonban nem a halálát, hanem az egész életét egy hamis, tények hiányában szenvedő képzeletbeli mesévé alakította. Biográfiai filmnek nem nevezhető és abszolút nem egy pozítiv élmény sem a Netlfix nézők, sem a Monroe rajongók számára és azoknak pedig végképp nem ajánlott, akik a film megnézését követően remélik, hogy jobban megismerik ezt az intelligens és komplex színésznőt. Ha esetleg valaki minőségi fotográfiát és vizuális élménnyel szeretne gazdagodni, annak ajánlható, hiszen a rendező, Andrew Dominik csodás minőségben újra kreálta Monroe legemlékezetesebb jeleneteit és vizuálisan igenis visszahozta a 21. századba azokat az emlékezetes pillanatokat. Viszont, aki Monroe biográfiát szeretne nézni, annak abszolút nem ajánlott. Az egész film egy túldramatizált pszichés terror és túlfütőtt szoftpornó keveréke, sok erőszakkal, sírással és vad eltúlzott szexjelenetekkel. Nem teremt reális képet arról a nőről, aki a mai napig az egyik leghíresebb és közismertebb szexszimbólum. A dögös szőke vamp, aki saját studiót alapított és drámai szerepekért küzdött valószínűleg forog a sírjában, hogy milyen ostoba gyermeteg libának festik le manapság a filmvásznon.

Zatoschil-Ballai Andor

Bizonyára sok Magyarországon élő magyar is hallott Erdélynek a szívéről, a mesés és látványos Kolozsvárról. Ám ez a látványos és szép város nem csak tündérmeséket takar, hanem rengeteg botrányos és vad kalandról szóló történetet hordoz magával nap mint nap.

Mint mindenhol, a fiatalok itt is nagyon sokat buliznak és keverednek sötét ügyekbe. Sok ember teszi fel a kérdést, hogy vajon miért van ennyi drogot fogyasztó fiatal Kolozsváron. Mivel egy hatalmas városról van szó, egy huszonéves fiatal hozzájuthat könnyen mindenhez. Rengeteg fiatal kerül el otthonról, és költözik Kolozsvárra az egyetem miatt, vagy éppen azért, hogy karriert építsen magának. De a sok munka és tanulás mellett minden másra is lesz itt lehetősége. Rengeteg szórakozóhely van, rengeteg tombolni vágyó fiatal, de ugyanakkor nem csak sikeres karrieristákból áll ez a város, hanem sok tragikus karakter is borong a klubokban - ezek a fiatalok nem feltétlen jó szándékkal közelednek idegenként másokhoz.

Kolozsváron nagyon sok fiatal ismerkedik ittasan is a klubokban, ami egyáltalán nem biztonságos. Fontos megtartani egy jó egyensúlyt, és igazán jó emberekkel menni szórakozni, az idegenektől pedig tartózkodni. Sok fiatal azonban más gondolkodással vág bele az éjszakai életbe, és olykor-olykor elcsábul és behódol olyan dolgoknak is, amikről tudja, hogy talán nem kellene.

Rengeteg ember szív füvet, a füves cigi nagyon elterjedt „alapanyag” a szórakozáshoz. Nagyon sok fiatal használja, a többség szerint nyugtató hatással van az idegrendszerre és elősegíti az ember nyugodt énjét előhozni. Sokan harcolnak azért, hogy a füvet legalizálják, amit már más országokban el is értek.

A másik nagy parti hozzávaló, amit már a sötétebb alakok használnak, az a kristály por, ami a kokainhoz hasonló fehér kristály, amelyből port készítenek, és az orrukba szippantják fel. Ez a készítmény jóval veszélyesebb és gyorsabban okoz függőséget. Szerencsére ez még a legalizálás előszobájában sem jár, viszont ennek ellenére sok ember használja és árulja is, veszélyesztetve az életét vagy akár a szabadságát. Szerintük ez az anyag elnyom minden fáradtságot, és nem képesek ilyenkor túlgondolni semmit, ám nem számolnak azzal a következménnyel, hogy könnyen okoz függőséget, s a sok álmatlan éjszaka előbb-utóbb krónikus betegséghez vezet.

A füves cigi és a kristály por mellett a jelentős alkoholfogyasztás is egyre nagyobb problémát jelent a kolozsvári fiatalok körében. Igaz, legális az alkohol, de érdemes lenne megtanulniuk mértékkel fogyasztani. Nem gond, ha egy jó bulin picit piás lesz az ember, de legyen benne tartás, és ne igya magát kómáig, amiből később bármilyen tragédia történhet: utcán alvás, kirablás, verekedés.

Fontos, hogy az éjszaka gyönyörében is megmaradjon az ember felelősségteljes hozzáállása az élethez, így a lázas éjszakák után a holnap is hozhat jót, nem csak megbánást.

Zatoschil-Ballai Andor